A mi korunkban a világ legtöbb csúcsát már megmászták. A mászóknak így nincs más választásuk, mint kreatívnak lenni és új és új módokat találni arra, hogy tovább feszegessék a határokat. Néhányukra rámosolyog a szerencse és olyan pillanat adódik, amelyben a technológia, a képesség, az időjárás, és a megfelelő partner is rendelkezésre áll. Fejben megszületik az útvonal és a hit, hogy igen, ezt így meg lehet csinálni!
Tommy Caldwell | Fotó: tommyandbecca.blogspot.hu
Traverz a világ egyik legdrámaibb vonulatán, a Cerro Fitz Roy-on – a gondolat messze nem új keletű. Már a 90-es években állandó témája volt a beszélgetéseknek. Colin Haley a patagóniai mászás „leszakításra váró gyümölcsének” nevezte. Hét csodálatos csúcs és egy drámai kinézetű gerinc. Amióta 2006-ban először jártam ezen a vidéken azóta izgatta a fantáziámat a Cerro Chaltén és természetesen a traverz tűnt a legkézenfekvőbb és egyben a legizgalmasabb lehetőségnek. A feleségem és én úgy döntöttünk, hogy a Fizt Roy csúcs után Fitz-nek nevezzük el a fiúnkat. Minden egyes téli szezonban azt vártam, hogy egyszer megérkezik a hír: valakinek sikerült végigcsinálnia a traverzt.
A hír nem jött, én pedig felvetettem Alex Honnoldnak az ötletet – bár egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy van annyi tapasztalatunk, hogy belevágjunk. Alex azonban azt mondta, hogy próbáljuk meg. 2014 februárjában kitisztult az ég és az előrejelzés szerint öt relatíve szélcsendes nap következett. A Patagóniában töltött három szezonom alatt soha nem volt még 48 óránál hosszabb ideig kedvező az időjárás. Tudtam, hogy most vagy soha!
Február 12-én 9:45-kor indultunk el. Szinte semmit nem vittünk magunkkal. Hálózsák, egy aláöltözet, dzseki, kamerák és némi kaja. Két kis zsákba bele is fért minden. Küzdöttünk jéggel, hóval és vízzel, az út nagy részét szimultán mászásban tettük meg. Reméltük, hogy elég lesz a kötél. A nappal mélykék éggel köszöntött minket, éjszaka pedig úgy érzetük, hogy csak ki kell nyújtanunk a kezünket és máris megragadhatunk egyet a fényesen világító csillagok közül. A holdfényben feketében, fehérben és szürkében úszott a világ. – Tommy Caldwell
Forrás: Patagonia.com
