3133 méteres magasságával a patagóniai Cerro Torre több, mint a világ egyik legszebb és legnehezebben megmászható hegye. Ez a hegy legendás. Semmihez nem hasonlítható meredekséggel vész bele a viharfelhőkkel tarkított égbe Argentína déli csücskénél. Olyan akár Mordor sötét tornya a Gyűrűk Urában, ez a gonosz birodalma. Az első megmászását övező, máig megoldatlan rejtélyek az alpinizmus történetének legnagyobb titkai közé tartoznak.
1952-ben a híres francia mászó, Lionel Terray kijelentette, hogy a Torre „megmászhatatlan”. A falak túl meredekek, a terep kitettsége semmihez nem hasonlítható és ehhez jön még hozzá a kíméletlen időjárás: a Csendes-óceán felöl zabolázatlanul, szinte a semmiből érkeznek a hatalmas viharok. A csúcsokat oly gyakran borítja köd, hogy a híres német mászó, Reinhard Karl egyszer azt mondta, Patagónia hegyei „…olyanok mint az atom. Léteznek, de senki nem látja őket.”
Miután a kor legjobb alpinistájának, Walter Bonattinak nem sikerült elérnie a csúcsot 1958-ban, az olasz Cesare Maestri és az osztrák Toni Egger 1959-ben sikerrel járt. A rossz időben a falak annyira eljegesedtek, hogy a mászóknak jégcsákányokra és hágóvasakra volt szükségük ahhoz, hogy elérjék a csúcsot. Ereszkedéskor azonban bekövetkezett a tragédia. A hőmérséklet megemelkedett, a jég megolvadt és Egger lezuhant – erről számolt be visszatérésekor Maestri. A fényképezőgép, és így a csúcson készült fotók is, Eggerrel együtt eltűnt.
Miután a rákövetkező években minden egyes, a csúcsra indított Cerro Torre expedíció kudarcot vallott egyre többen kezdtek kételkedni Maestri történetében. Az utánuk próbálkozók pitonnak, rögzítőpontnak nyomát sem látták, így fényképes bizonyíték hiányában egyre hihetetlenebbnek tűnt Maestri magyarázata, miszerint a jégen mászva érték el Eggerrel a csúcsot.
Hogy bizonyítsa erejét, Maestri 1970-ben visszatért, ezúttal egy gáz kompresszorral felszerelkezve. Szó szerint kiszögelte magának az utat a csúcsra, 360 sziklaszöget használt el az út teljesítésére. Az alpinista közösséget sokkolta a hír. Többen az alpinizmus szégyenének nevezték Maestri teljesítményét, Reinhold Messner pedig a „Lehetetlen meggyilkolása” címmel illette az olasz legenda stílusát.
Maestri ráadásul semmivel sem volt közelebb így ahhoz, hogy bebizonyítsa valóban elérték a csúcsot 1959-ben. A második expedícióján teljesen más útvonalon haladt, ami további muníciót jelentett kritikusainak. Nemhogy helyreállította volna a hírnevét, még nagyobb foltot ejtett rajta. Az alpinizmus történetében példátlan módon az utolsó kötélhosszon eltávolította a sziklaszögeit, mégpedig azért, hogy senki ne ismételhesse meg az utat.
Bármennyire igyekezett is, ezt a kísérletét sem értékelték a csúcs első meghódításaként: nem mászott fel egészen a csúcsra, a sziklás terep végénél – mintegy 50 méterre a hegy tetejétől – megállt. Innentől már laza szerkezetű hó és jég vezet a csúcsra. Maestri legendából tragikus szereplővé avanzsált és hamarosan fel is hagyott a mászással.
A Cerro Torre első, megkérdőjelezhetetlen meghódítását végül honfitársa, Casimiro Ferrari jegyezte 1974-ben. Az amerikai Jim Bridwell volt a második, aki teljesítette a Kompresszor-utat, ő azonban – levágott szögek ide vagy oda -az utolsó kötélhossznál sem állt meg. A szakasz így az ő nevét viseli.
A Cerro Torre nem sokkal később ismét címlapokra került: a híres filmes Werner Herzog („Fitzcarraldo”) itt forgatta a „Kegyetlen hegycsúcs” című drámát. Herzog elítélte Maestri technikáját, így helikopterrel eltávolítatta a kompresszort a hegyről. A mászó társadalom tiltakozására aztán később visszahelyezték. A valódi ok persze nem a Maestri iránti lojalitásban, sokkal inkább a mászók öntudatában rejlik: szeretik maguk elintézni a dolgokat, nem kedvelik, amikor amatőrök avatkoznak a dolgukba.
David Lama mászása és filmje 2010-ben ismét a mászóvilág figyelmének középpontjába állította a Cerro Torre-t. Először jött a felháborodás, hiszen a filmes stáb újabb nitteket és rögzített köteleket helyezett el a hegyen, amit később eltávolítottak. A következő felzúdulást az keltette, hogy 2012-ben az ifjú Hayden Kennedy (USA) és Jason Kruk (Kanada) számos szöget kiszedett a Kompresszor-útból. Ők úgy érezték, így visszaadják a hegynek a tiszteletet, amit az megérdemel, mások viszont azt mondták, hogy tönkretettek egy történelmi utat. Sokan arrogánsnak tartották Kennedy és Kruk tettét, mondván, hogy ezzel tulajdonképpen megszüntették a hegyre vezető legkönnyebb utat. Jelenlegi „lecsupaszított” állapotában a Cerro Torre valóban a világ egyik legnehezebb mászóterepe.
Forrás: http://www.cerrotorre-movie.com/en/the-mountain
Cerro Torre – Egy hógolyó esélye a pokolban
