Wright a Sierra előhegyeinek lábánál, a Yosemite Nemzeti Parktól mintegy egy órányira nőtt fel. Nem nehéz a végzetet „vádolni” azzal, hogy a sziklamászáshoz fordult. A legérdekesebb ebben az egészben az, hogy mindez mikor és hogyan következett be. A szülei rendszeresen vitték kirándulni, túrázni, gyerekként mégsem érdeklődött a sziklák iránt. A középiskola elvégzése után angol irodalom és kreatív írás szakon tanult tovább a Humboldt State University-n és itt ismerkedett meg közelebbről a sziklamászás világával.

Hasonló kanyarokkal és kitérőkkel jutott el a fényképezéshez és a filmkészítéshez is. Még középiskolás korában lelt rá apja régi DSLR kamerájára és autodidakta módon igyekezett elsajátítani a filmezés művészetét. Bár ő volt az iskolai újság fotósa és az évkönyv szerkesztője, a fényképezés nem ragadta meg azonnal.

A diplomaosztó után úgy döntött, hogy a hagyományos amerikai életmód helyett egy másikat választ: a hagyományos mászó életmódot. Beköltözött a furgonjába és minden idejét Joshua Tree-ben és a Yosemite-ben töltötte, a sziklákon. Ezeken a gránitfalakon tanulta meg mindazt, ami ahhoz kellett, hogy később a világ minden táján képes legyen hihetetlen utakat nyitni. A tehetségére a szponzorok is felfigyeltek és hamarosan a híres The North Face csapat tagja lett. Így talált rá arra az inspiráló közegre, ami végül megismertette vele az outdoor fényképezés és filmezés világát.

Fotó: Cedar Wright

Szponzorált sportolóként Wright gyakran szerepelt különböző filmekben. Így született meg benne a vágy és az igény arra, hogy összekapcsolja a sziklamászást és a filmezést. „A Sender Films, Jimmy Chin és Renan Ozturk nagyon erősen hatottak rám” – vallja Wright. „Ahhoz, hogy jó felvételek készüljenek, a mászónak és a filmesnek egy hullámhosszon kell lennie. Izgalmasnak találtam ezt a folyamatot és egyre jobban ki akartam próbálni magam a kamera másik oldalán is.”

És pontosan ezt tette. Vett egy kis 1 CC kamerát és elkezdte filmezni a mászásait, a kalandjait. Soha nem vett részt filmes képzésben, de igyekezett mindent megtudni a videós világról.

Az elszántság és a kemény munka lassan meghozta gyümölcsét. A nagy áttörést a Sufferfest jelentette. Wright és jó barátja, Alex Honnold nekivágott, hogy megmássza Kalifornia összes 4 000 méteres szikláját, ráadásul úgy, hogy biciklivel jutnak el egyiktől a másikig. 1 200 kilométer biciklizés, 16 000 méter mászás, és több mint 30 000 méternyi emelkedés után sikerrel teljesítették az akadályt. A kalandra Wright magával vitte Sony RX100-as kameráját. Az RX100- as elsősorban kis mérete miatt ideális választás. Sokkal „észrevétlenebb” tud maradni, mint egy nagyobb DSLR. Miután hazament és átnézte a felvételeket rájött, hogy itt a nagy lehetőség!

Fotó: Cedar Wright

„Megszerkesztettem és megvágtam az első Sufferfest filmet. Több fesztiválon is járt, többek közt a Banff Hegyifilm Fesztiválon és a Mountainfilms Fesztiválon is.” A siker arra sarkallta Wrightot, hogy belevágjon a folytatásba. Így született meg a Sufferfest 2, amiben újra megtapasztalhatta, hogy milyen pozitív és negatív következményekkel jár az, ha valaki egyszerre főszereplője, rendezője és operatőre egy filmnek. A Sufferfest 2-ben újra Honnold szegődik mellé, ezúttal 45 sivatagi tornyot másznak meg. A köztük lévő távolságot – természetesen – ismét kerékpárral győzik le.

Fotó: Sufferfest c. film

A Sufferfest filmek sikere elég motivációt és magabiztosságot kölcsönzött Wrightnak ahhoz, hogy folytassa a filmkészítést. „A történetmesélés függőséget okoz. Káprázatos élmény inspirálni másokat, megosztani velük egy-egy történetet. Nem lehet abbahagyni.” – mondja Wright.

Akkor hát mi a titka a sikeres filmeknek? „A filmkészítésben a történet a legfontosabb. Az embereket lenyűgözi a legmodernebb technika, a legújabb kütyü, de semmi nem fontosabb annál, hogy a karakterek jól legyenek felépítve, hogy a történet sodró lendületű legyen.” – mondja Wright.

Bármennyire is vágyakozunk a távoli, ismeretlen helyek után, fontos, hogy a fényképezést és a filmrögzítést ismerős, hazai terepen kezdjük – legalábbis Wright ezt tanácsolja. A kedvencei közül jó néhány filmet szinte a saját udvarán vett fel, köztük a két utolsót is a „Stumped”-et és a „Safety Third”-öt. Mindkét film látható a sziklamászó filmek egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – fesztiváljának, az idei Reel Rock 12-nek a műsorán. Ez is csak azt bizonyítja, hogy egy jó filmért nem kell messzire utazni, némi kreativitással hazai terepen is remek kis mozit lehet összehozni.

A free-szóló – a kötél, beülő és biztonsági felszerelések nélküli mászás – nem idegen Wright-tól. Elismert free-szólósként szívesen filmezi a sziklamászás legveszélyesebb műfaját. A legtöbb free-szólóról szóló filmben – mint például az „El Sendero Luminoso”-ban is – csak a sikeres kísérlet után veszik fel a jeleneteket, szakaszonként reprodukálva a mászást. De Wright más utat követ: a kötél nélküli mászásokat valós időben veszi fel, ami további terheket ró a mászóra. A kulcs Wright szerint a mászó és az operatőr közötti tökéletes összhangban és bizalomban rejlik. Biztosnak kell lenni abban, hogy mindketten száz százalékig megbíznak a másikban és egyikőjük számára sem kényelmetlen a helyzet.

A „Safety Third” egyik kulcsmozzanata (Vigyázat! Spoiler-veszély!), amikor Brad Gobright egy rosszul rögzített aktív ék miatt lezuhan a szikláról és eltöri a csigolyáját. Wright szempontjából ez a jelenet kihagyhatatlan volt a filmből. Bármennyire megrázó és brutális ez a pillanat, rengeteget ad hozzá a történethez, segít megmutatni, hogy milyen veszélyekkel néz szembe egy sziklamászó. Az ilyen és ehhez hasonló pillanatok pontosan azt hangsúlyozzák, amit Wright mindig is mondott: akkor kell elővenni a kamerát, amikor a legkevésbé sem akarod! „A kényelmetlen, félelmetes szituációkban vagy amikor az időjárás vagy a körülmények miatt a felszerelésed és a saját testi épséged miatt is aggódnod kell – na akkor kell elővenni a kamerát, mert ezek azok a pillanatok, amikor tényleg történik valami, amikor a cselekmény a legjobban ki tud bontakozni.”

Fotó: Cedar Wright, Safety Third

A következő filmjében Wright a The North Face csapattal közös antarktiszi expedícióját mutatja be. Élete nagy álma volt ez az utazás. Amióta csak mászni kezdett, mindig erről a földöntúli tájról és az ott magasodó masszív sziklákról álmodozott. Csak hab a tortán, hogy még filmet is készíthetett belőle! A sajátos Wright-humorral fűszerezett “Of Choss and Lions” után, ami Wright és Honnold kenyai kalandját örökíti meg, a The North Face csapata tudta, hogy megtalálta a megfelelő embert a feladatra. „All-star játékosok egy all-star helyen. Minden együtt van egy jó filmhez.” – mondja Wright. „Szerencsére sikerült megnyernünk a hihetetlenül tehetséges Pablo Duranát operatőrnek. Az extrém hideg komoly kihívást jelentett. Figyelnünk kellett például arra, hogy a technika használható maradjon. Pablo szinte az egész úton merevlemezekkel, aksikkal és kamerákkal osztozott a hálózsákján, hogy melegen tartsa őket. Az anyagokat igyekeztünk a nap legmelegebb óráiban letölteni.” – meséli Wright.

Wright egyik nagy példaképe Galen Rowell. A “Singh-Ray graduated neutral density” filterek egyik úttörője nemcsak remek fotós és operatőr, hanem kiváló mászó is volt. „Rowell volt Jimmy Chin mentora” – mondja Wright. „Nem mellékesen, eszméletlen jó mászó is volt.”

Ha valahol belefutsz Wright-ba, akkor biztos lehetsz benne, hogy valami őrült kalandba futottál bele. Az Antarktisz után Kenyába utazott siklóernyőzni. Valóra akarta váltani a nagy álmát, a 100 mérföldes utat. Sikerült neki. Persze a kamerát sem hagyta otthon, így a közeljövőben egy újabb őrült Wright filmre számíthatunk! Wright tervei között szerepel az is, hogy társadalmi kérdéseket boncolgasson a filmjeiben, így például szeretne a filmet forgatni a transznemű mászókról.

Forrás: fstoppers.com

Fotó: National Geographic

Renan Ozturk sziklamászó, művész és filmkészítő torkához kést szorítottak Csádban, súlyos fejsérülést szenvedett egy sítúrán a Tetonsban, hallucinációk gyötörték a Himalája csúcsai között, de a kamera végig forgott.

Az elmúlt években Renan azon dolgozott, hogy egybegyúrja 32 év sportolói tapasztalatait, kreativitását és történetmesélési vágyát és könnyen hozzáférhető, inspiráló „mesékkel” örvendeztessen meg másokat. Sikerült neki. Több százezer ember követi online videóit.

„Az alkotás és a mászás kéz a kézben járnak “ – vallja a kolorádói Boulderben élő Renan Ozturk. „Nálam a kettő együtt van jelen. Egy csapat tagjaként mindig odafigyelek arra, hogy mennyi energiát fektetek az alkotásba és mennyit abba, hogy odafigyeljek mindenre, ami a túlélést jelentheti a hegyekben.”

Miután megszerezte diplomáját a Colorado College-ben, Ozturk szinte mindenét pénzzé tette és kiköltözött a utahi Moab-sivatagba. Először csak ceruzarajzokat készített, de hamar átváltott a festékre és a vászonra. Innen már csak egy lépés kellett és jöttek az internetes videók a himalájai és dél-amerikai mászó expedíciókról. Ozturk az expedíciók közben forgatta, vágta és tette közzé videóit. Olyan filmekben utazik, amihez nem kell hatalmas stáb és technika, a lehető legminimálisabb felszereléssel dolgozik.

Fotó: Fstoppers

A Meru egy újabb nagy lépést jelentett Ozturk karrierjében. Az egész estés dokumentumfilm Ozturk, Jimmy Chin, és Conrad Anker 2011-es projektjét követi nyomon. A mászók az indiai Himalájában található Shark’s Fin-t kísérelték meg újra megmászni. 12 napot töltöttek a falon, -28 ˚C körüli hőmérsékleten. Mintegy hat hónappal korábban Ozturk súlyos koponya- és gerincsérülést szenvedett egy síbaleset során a Tetons vonulaton, Wyomingban.

„Majdnem belehaltunk a Meru megmászásába” – jegyzi meg a halk szavú Ozturk. „A filmet pedig még nehezebb volt elkészíteni. A Meru sosem fogy ki a meglepetésekből.”

Miután hazatértek, Ozturk rájött, hogy élete nagy sztoriját tartja a kezében és nekiállt dolgozni. Egy egész estés dokumentumfilm elkészítéséhez együttműködőkre, rengeteg időre és egyfajta megszállottságra van szükség, ha tényleg meg akarjuk mutatni mi áll annak a hátterében, hogy három ember nekivág élete nagy projektjének. Tanulás, megszállottság és szenvedély – ezek állnak a film fókuszában, melyet a Sundance Filmfesztiválon mutattak be, ahol közönségdíjat nyert.

A 2012-es évet azzal koronázta meg, hogy a világon elsőként sikeresen teljesítette a Tooth traverzt, ezt az öt mérföldes utat az alaszkai Ruth-szurdokban, majd Nepálba utazott, hogy részt vegyen a Sherpa Cinemas egyik munkájában, végül pedig a National Geographic megbízásából Ománba utazott tudósítani.

„Fontos év volt, tele személyes célokkal” – mondta Ozturk a Meru és a Tooth traverz után. „Sokkal szabadabbnak érzem most magam, készen állok arra, hogy új célokat tűzzek ki magam elé.”

Forrás: nationalgeographic.com – Fitz Cahall

Fotó: Renan grafikája a Meru-ról

Renan szenvedélye

A szenvedély és az alkotás Renan számára nem magányos folyamat. A barátai és a szerettei is részt vesznek benne, osztoznak vele rajta.
A kapcsolatuk Taylorral sokkal több, mint szerelem. Az évek során alkotótársak is lettek, számos filmet forgattak együtt, mint például Alex Honnold free szólóját a mexikói “El Sendero Luminoso-n”, az Alaszkában forgatott ‘Sanctity of Space’ című filmet, a National Geographic burmai expedícióját és legutóbb a Coldest Crossing-ot, egy független filmet Izlandon.

Taylor életében nagy szerepet játszik a környezetvédelem és a humanitárius munka, így a közös kalandjaikban – természetesen – ezek a tényezők is rendkívül fontosak. Ami pedig a jövőt illeti, terveik szerint még többet szeretnének foglalkozni olyan történetekkel, amelyek inspirálják a közönséget, olyan ügyekkel, amelyek valóban számítanak.

Fotó: Gear Patrol

Taylor Rees

Filmkészítő, kalandor, környezetvédő

Taylor fotóriporter és filmkészítő. Állandóan hajtja a kíváncsiság, hogy a felszín mögé lásson. Szenvedélyesen szereti a kalandokat, ami persze a munkájára is hatással van. Legszívesebben környezetvédelmi és humanitárius kérdésekkel foglalkozik, hisz abban, hogy olyan világban élünk, ahol a kritikus gondolkodás és a szív visz minket előre. Legfőbb célja az, hogy új perspektívából mutasson meg olyan – mindenkit érintő – témákat, mint például a klímaváltozás, az energia- vagy a vízhasználat kérdése. Fotóriporterként ezeket a témákat dolgozta fel Alaszkában, Grönlandon, a Délnyugati sivatagokban és a Sziklás-hegységben. A Yale Környezetvédelmi Film Fesztivál programigazgatója.

Forrás: renanozturk.com