Rush Sturges: a sportoló és filmes

A River Roots Studio egy White Salmon nevű kisvárosban található. A profi kajakosok gyakran megfordulnak errefelé. Ez részben a Columbia-folyó ellenállhatatlan vonzásának, részben pedig a River Roots atyjának, Rush Sturgesnek köszönhető.

A stúdió falain képek: kajakosok a Fantasy Fallsnál, egy piros kajak magányosan küzd valahol Mexikóban. Sturges a számítógép előtt ül. Körülötte mindenhol kajakos magazinok. A világ egyik legjobb ifjú kajakos titánja, Rafa Ortiz a kanapén ül, karja sínben. Éppen telefonál, haza szeretne jutni Mexikóvárosba. Sturgers rám kacsint: „Mountain bike. A leggyakoribb kajakos sérülés.”

Banff Hegyifilm Fesztivál-Film-Chasing-Niagara-08© Chasing Niagara

Próbálja elviccelni barátja sérülését, de túl sok baleset történt mostanában ahhoz, hogy ne vegyük komolyan a kajakozásban rejlő kockázatot. Legalább három olyan esetről beszélgettünk az elmúlt néhány percben, amikor – ahogy mondani szokás – nem sokon múlt. Sturges maga is arról beszél, hogy lassítani kell. Most, hogy a a Chasing Niagara vágásán dolgozik, újra át kell élnie mindent.

Sturges a szülei Otter Bay-i Kajakiskolájában nőtt fel, az észak-kaliforniai Salmon-folyó mellett. Sturges nem csak kajakozni tanult meg itt, de igazából a kikötő volt az otthona.

10 évesen kezdett vadvízi evezni. Az Otter Bay-i kajakiskola „trónörököseként” hatalmas elvárás nehezedett rá, de nem volt menekvés. Veleszületett képességeit a legjobb oktatók csiszolták: Phil és Mary DeReimer és Jason Arbetter. 14 évesen már a Grand Canyonban evezett, aztán jött a híres Cherry Creek. Sturges megállíthatatlannak bizonyult. 18 évesen Ausztriában megnyerte a junior freestyle kajak világbajnokságot. Ha van recept arra, hogyan neveljünk világklasszis evezőt, akkor azt Sturges szüleitől kell elkérnünk.

Az elsőségek sora a rákövetkező években is folytatódott: a Klamath River Mountains vizein, Quebecben, Izlandon és Madagaszkáron. Számos új freestyle mozdulatot is kitalált, a legismertebb talán a Hail Mary – előre szaltó egy vízesésben. Három évvel ezelőtt Steve Fisher, Tyler Barndt és Marr társaságában végigevezett a világ legnagyobb zúgóin a Kongó-folyón. 29 évesen Sturges a vadvízi evezés igazi veteránjának számít.

A legkeményebb vizeken csak úgy lehet evezni, hogy az ember mérhetetlenül bízik a saját képességeiben miközben mindvégig fejet hajt a folyó hatalmas ereje előtt. Az utóbbi időben Struges azon munkálkodik, hogy ezt a sajátos egyensúlyt filmen is megragadja. Jó messze van ez Sturges első videóitól, ahol szinte csak akciójelenetek láthattunk!

Banff Hegyifilm Fesztivál-Film-Chasing-Niagara-05
© Ratwell J – Chasing Niagara

Az evezés az ifjak sportja. Ahogy az NFL sincs tele a harmincas éveiket taposó játékosokkal, úgy a kajakosoknak is szembe kell nézni az idő múlásával. Sturges jövője a filmkészítésben van. 16 évesen két barátjával – Brooks Baldwinnal és Marlow Longgal – megalapította a Young Gum Production nevű céget. Második filmjük, a New Reign, már pénzt is hozott a konyhára, így Sturges filmes karrierje is beindult. 19 évesen be is iratkozott egy vancouveri filmes suliba, de hat hónap után úgy érezte, hogy mindent megtanult, amire csak szüksége lehet, úgyhogy otthagyta az iskolát. „Az üzleti rész untatott. Nem igazán érdekelt, hogy kell például az Excelt kezelni” – mondja. Pár perccel később már arról mesél, hogy nemrégiben majdnem infarktust kapott, mert azt hitte, hogy minden pénze elúszott. Később kiderült, hogy egyszerű könyvelési hiba az egész. Így vagy úgy, de Sturges valahogy mindig „a felszínen maradt”.

A kajakos életforma, az életveszélyes szituációkban formálódó kötelékek állnak filmjei középpontjában. Csodálatos tájak, kreatív time-lapse felvételek és igazi akció: a River Roots filmjei ilyenek. A Chasing Niagara pedig még ennél is több. A film központi figurája Ortiz, aki három éven keresztül készült arra, hogy meghódítsa a Niagarát. Az eredeti tervek szerint a projekt csúcspontja az lett volna, ahogy győzedelmesen – és illegálisan – leevez a hatalmas vízesésen: az állhatatos és bátor ifjú a kockafejű hatóságok ellen. A szabadság és függetlenség szembeállítása a természet eme csodájának kommersz, turistacsalogató bemutatásával.

Banff Hegyifilm Fesztivál–201–Film–Chasing Niagara-01
© Marcos Ferro – Red Bull Content – Chasing Niagara

Felkészülésképpen Ortiz bejárta a világ nagy vízeséseit. A listán a híres-hírhedt mexikói Agua Azul is rajta volt. Sturges, Ortiz, Garcia és a spanyol Gerd Serrasolses felcsatolták a GoPro kamerákat és nekivágtak a vízesés-rendszernek. Sturges producer-társa és egy méregdrága Cineflex kamerával felszerelkezett operatőr helikopterből követték az eseményeket. Az első vízesés könnyűnek ígérkezett, ilyen kaliberű kajakosoknak nem okozhatott gondot. Sturges és Garcia már lentről figyelték, ahogy Serrasolses nekiindult.

Zuhanás közben kicsit elfordult és a vízbe érés előtt eldobta az evezőjét, hogy nehogy megüsse magát vele. Nem volt tökéletes esés, de láttunk már ilyet. A történetnek most úgy kéne folytatódnia hogy Serrasolses felbukkant, visszaült a kajakba és eveztek tovább. De Serrasolses nem bukkant fel. Sturges és Garcia egyre jobban aggódott. Három perc és 25 másodperc telt el, mire Serrasolses élettelen teste a felszínre került.

Nincs az a hollywoodi film, ami felkészít minket egy ilyen jelenetre. Garcia és Sturges kétségbeesetten próbálta újraéleszteni Serrasolses-t. Négy perc telt el, mire Sturges észlelte az első életjelet. A félholt Serrasolsest betették a helikopterbe és – nem tehettek mást – folytatták az útjukat lefelé a folyón. Négy órán át azt sem tudták, hogy vajon sikerült-e a barátjukat élve kórházba szállítani. Sikerült. A túra véget ért, a filmből már csak a nagy finálé volt hátra: a Niagara.Banff Hegyifilm Fesztivál-Film-Chasing-Niagara-07
© Chasing Niagara

Négy hónappal Serrasolses klinikai halála és csodával határos feltámadása után minden készen állt ahhoz, hogy a fiúk kitörölhetetlenül bevéssék nevüket a vadvízi kajakozás történetébe. Sturges ekkor kapott egy SMS-t Ortiztól: „Találkozzunk! Beszélnünk kell.”
„Láttam, hogy ott ücsörög a folyóparton” – meséli Sturges. „Tudtam, hogy mit fog mondani.” Ortiz úgy döntött, hogy lefújja a Niagara-projektet.
„Az ilyesmihez érezni kell azt a pozitív energiát, ami tettre sarkall. És én nem éreztem.” – mondja Ortiz.

Nem csak a technikai nehézség riasztotta – bár az sem kutya – hanem a dolog illegális mivolta is gondolkodásra késztette. Jó esély volt rá, hogy a kajakosokat kitiltják Kanadából, Ortiz pedig az Ottawa-folyón dolgozik túravezetőként. Ráadásul, ha bármi rosszul alakul, akkor Ortizt emberölés vádjával állítják bíróság elé. Nehéz szavakkal leírni mennyire sokat tettek bele ebbe a projektbe: két év kemény munka, Serrasolses majdnem belehalt, Sturges szponzorai pedig elég szép kis summát áldoztak rá. Mindez átfutott Sturges agyán, ahogy ott ültek a Niagara partján, mégsem szólt egy szót sem. Ha Ortiz úgy érezte, hogy ez most nem fog menni, akkor nincs miről beszélni. A kajakosok ilyenek, és Sturges elsősorban kajakos.

„A Niagara után először azt hittem, hogy a filmnek annyi. Nincs sztori, nincs film. Aztán rájöttem, hogy igenis van itt egy nagyon őszinte kis mese. Nehéz elmesélni, jól pedig pláne az, de van mit mesélnünk. El akarom mondani az igazságot.”

A váratlan fordulatokban gazdag Chasing Niagara filmet– amely idén elnyerte a legjobb hegyisport filmje címet a Banffon –  a budapesti filmfesztivál vetítésein láthatod a mozivásznon, a Corvinban.

A film: Chasing Niagara

Forrás: http://www.canoekayak.com/photos/rush-sturges-athlete-artist/